Elég rég volt, hogy utoljára blogom tartalmát gyarapítottam. Nem feledkeztem meg Rólad, csak zárkózottabb időszaka volt életemnek az elmúlt pár hónap. Sok minden történt velem az utolsó bejegyzésem óta, és bár nem lehet elmenni amellett, hogy ezen történések között bőven akadt pozitív és felemelő, inkább a negatív megtapasztalások, életesemények voltak túlsúlyban. Önmagamba fordultam kissé, nagyrészt a munkámba temetkezve, viszont muszáj kilábalni, ideje volna kibújni újra a napfényre. A borongós őszi idő, és az óraátállítás miatti korai sötétedés nem kedvez ennek - mondhatod, és tényleg nem siettem el a dolgot. Május óta.
Viszont hoztam most egy zenei ajánlót Neked, mely szorosan kapcsolódik az elmúlt hónapok egyik pozitív változásához, nevezetesen, hogy lett egy új hobbim: bakelit hanglemezeket kezdtem el gyűjteni, és hallgatni. Egészen gyerekkoromig nyúlik vissza a fekete korongok szeretete. Édesapámnak hatalmas gyűjteménye volt belőlük, mindig akadt otthon lemezjátszó is, így nálunk a zenehallgatást általában bakelit-sercegés fűszerezte. Ezért valószínűleg már gyermekként berögzült pavlovi reflex nálam, hogy a barázdában futó tű hangja és látványa azonnali endorfin-felszabadulást idéz elő, bármilyen helyzetben. Különleges, a mai, végletekig (kattintásig, kijelző-érintésig) leegyszerűsödött zenehallgatási technikákkal összehasonlíthatatlan élmény bakelit lemezt kezelni és hallgatni. Szeretem, hogy fizikailag megfogható, hogy mentes mindenféle, szemnek láthatatlan technikai "varázslástól". Csak egy tű fut a lemezre felvésett barázdában - látod, hallod hogyan történik. Mi ez, ha nem az abszolút bensőségesség? Hangzásban is hatalmas a különbség. Bár zajos, kevésbé steril, viszont sokkal részletgazdagabb, lágyabb, melegebb tónusú hangja van, mint a mai digitális megoldásoknak. Reneszánszukat élik a bakelit lemezek, és egyre több olyan előadó van, aki nem csak CD-n és streaming szolgáltatókon keresztül jelentet meg, hanem bakeliten is.
Vangelis új, Nocturne című albuma is megjelent bakeliten, rögtön dupla lemezen. Vangelis az elektronikus zene nagy öregje, új albumán mégis inkább a szó hagyományosabb értelmében vett hangszert ragadott, zongorát. Nem maradtak el persze az elektronikus betétek sem, de sokkal kevésbé hangsúlyosak, mint ahogy azt a művésztől megszokhattuk. Több, ismertebb sláger zongorára komponált átirata mellett kerültek új szerzemények is a korongokra. Mint ahogy az album címe is mutatja, ezeket az éjszaka inspirálta. Vangelis éjszaka inspirálta műveket játszik zongorán? Nem volt kérdés, hogy része lesz az új gyűjteményemnek. Erről az albumról szeretném amolyan ízelítőként megmutatni a Longing című számot. Nem új, a Szárnyas fejvadász című filmhez komponálta a mester, de zongorán előadva egészen különleges hangulatot kölcsönzött neki.